Ajt� n�lk�li szob�ban sz�lettem,
hol �vek �ta �l�k teljes s�t�tben.

A m�lys�gb�l kezek ny�lnak fel�m,
s torkom szorongat�sa t�rul el�m.

De nem fullad�som a f� c�l,
csakhogy szenvedjek, am�g � �l.

Nem tehetek m�st, csak t�rn�m kell,
hisz’ a t�m�r fal nem enged el.

Sz�vem ind�k szorul�sa pr�b�lja megt�rni,
er�sebb ez b�rmin�l, nem enged szabadulni.

T�sk�s korb�cs v�resre szaggatja b�r�met,
nem �rzek m�r f�jdalmat, csak �r�met.

Minden egyes �t�sn�l boldogabb leszek,
mert tudom, egyre k�zelebb a v�gzet.

Elm�lik majd minden sz�vf�jdalom,
boldog leszek, mert megsz�nik poklom.

Ha v�gre megszabadulok majd t�led,
a szob�ban vil�gos lesz, s egy ajt�n kil�pek.

/2007. okt�ber 4./