Lásd a jót, ki mindig csak panaszkodsz, nyisd ki szemed, s figyeld a világot! Észreveszed a parányi dolgot, magadénak mondhatod az otthont. Az életet lásd meg körülötted, melyet persze csak más él helyetted. Ha rájössz majd az irányításra, megtudod mi az életed célja! Örülj, hogy van mire panaszt tenned, mellette eltörpül minden tetted. Van miért reggelente felkelned, nem gyűlik a halálos gáz benned. Mely teljesen szétroncsolja lelked, az lesz a te borzalmas végzeted. Nem kopogtat ajtódon zord halál, láncot vervén az életed lábán. |